Rossz család

A finn film nálunk, sajnos többnyire, egyet jelent Aki Kaurismäkival és a Leningrád Cowboys Menni Amerikával. Ezért gondoltam, mindenképpen be kell számoljak az egyik legújabb finn rettenetről, a Rossz család című családi drámába oltott fekete vígjátékról (Paha perhe, írta és rendezte: Aleksi Salmenperä, producere természetesen nem más, mint Aki Kaurismäki, 2010, min). A film azt a történetet meséli el, amikor az egyetlen fiát túlságosan féltő és kontrollmániás, elvált, egyébként polgári bíró apa, Mikael (Ville Virtanen) arra lesz figyelmes, hogy a nemrég elhunyt egykori feleségétől származó, frissen hazatért egyetlen lánya, Tilda (Pihla Viitala) és fia, Daniel (Lauri Tilkanen) között először csak szoros, rég nem látott testvérbarátság, majd láthatóan intim viszony (egy szobában alszanak!) alakul ki, 

és ettől kezdve nem tud szabadulni a vérfertőzés rémes gyanújától. Ez olyan szintre jut, hogy elhatározza: akár drasztikus eszközökkel is, de véget vet a romantikus incesztusnak (amely a fiú szerint természetesen nem is történik, Tilda egyszerűen végre olyasvalaki, aki megérti őt), és az apa barátaival elraboltatja saját fiát (mellesleg pár nappal korábban a fiú harmincezer eurót emelt le a papa bankszámlájáról abból a célból, hogy azt Puerto Ricóban használja fel nyaralás céljából halmazatilag), és egy kiváló finn lakatlan szigetre viteti, hogy úgymond elfelejtse ezt a egész bizarr históriát. A film rémületes és lassú, viszont a fenti színészek nagyon hozzák a karaktereket. Összességében az alkotás kiválóan alkalmas arra, hogy rádöbbenjünk: drága baráti, sőt, testvéri finnjeink élete még a miénknél is elviselhetetlenebb tud lenni.