Varsó, 1952. Lássuk be: már ez is elég erős filmkezdés. Az érem másik oldala (Rewers, r: Borysz Lankosz, 2009, 90 min) azonban egy elképesztően fordulatos, fekete-fehérben forgatott, romantikus szerelmes filmnek induló, brutális film noirba forduló, halálos feketehumorral szétmart lengyel "újhullámos" alkotás. Az elsőfilmes rendező a gdyniai lengyel filmakadémia nyolc díját zsebelte be, többek közt a legjobb filmnek járó lengyel sast is, amellyel megdöntötte a Polanski "Zongoristá"-ja által felállított rekordot. Ezenkívül elnyerte a varsói filmszemle nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját is.
A szégyenlős Sabina (Agata Buzek, az EP elnök lánya) a könyvek világába menekül az édesanyja (Krystyna Janda, lásd még Szabó István 1981-es Mephisztójában Barbara Brucknert, a főhős feleségét) és nagymamája (Anna Polony) által erőltetett, családi körben bonyolított, roppant kínos folyamatos randevúk és leánykérések elől. Ám miután a jóképű, Humprey Bogart-szerű Bronislaw (Marcin Dorocinski) színrelép és megmenti egy utcai rablótámadás során, Sabina úgy érzi, végre megtalálta álmai hercegét, amely anyát és nagymamát is egyaránt lázba hoz.
Bronislaw azonban egyre többet titokzatoskodik a munkájával kapcsolatban, s amikor kiderül, hogy a titkosrendőrségnek dolgozik, már egyik hölgy sem olyan lelkes, és a történet drámai fordulatot vesz, amely során a diktatúra és a hölgyek is felfedik valódi jellemeiket. A film hemzseg a lengyel kulturális és történelmi utalásoktól, az egyetemes filmtörténeti jelképektől, és a maró fekete humortól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése