Leslie Nielsen (1926-2010)

Hát, elment Frank Drebin hadnagy is... Meglepően sima szakmai karrierje, de annál eseménydúsabb magánéletét is bemutató életrajza itt, a Washington Post korrekt nekrológja itt olvasható.

És az ezerszer idézett, ronggyá citált kedvenc mondatunk az Airplane!-ből megtekinthető itt.

Redskins 13:17 Minnesota Vikings

Egy igen sajnálatos balesetnek köszönhetően (ti. kikaptunk) újabb drámai vereség rontotta az immár 5:6-os indián mérleget, amellyel egyre távolabbra kerülhet a rájátszás (már csak öt Redskins-mérkőzés van hátra a rendes szezonban). Fura módon mindig a meccs végére fogy el kedvenc rézbőrűink kitartása, mintha lelkileg nem bírnák a nyomást, fejben elfáradnak (nem ismerős ez valahonnan?).

De még semmi sincs veszve, a Vikingeket, akik normálisan a jobb NFL-csapatok közé tartoznak, mostanában például több ág is húzza, és az ő mérlegük még rosszabb (4:7), mint a fővárosi apacsoké.

Keleti játszma

Kamen Kalev forgatókönyvíró-rendező első filmjében (Iztocsni pieszi, 2009, 83 min) két céltalanul csellengő fivér rádöbben az emberi kapcsolat jelentőségére, amikor egyikük, a könnyen befolyásolható tizenéves Georgi (Ovanes Torosian) csatlakozik egy csapat bőrfejű skinheadhez. Mit ad Isten, illetve hogy, hogy nem, elvtársak, amikor egy langymeleg nyári estén a banda megtámad egy török családot, a segítségükre siető fiatalemberről kiderül, hogy nem más, mint Georginak az alkohol és drogok hatására korábban egy csöppet elidegenedett bátyja, Christo (Christo Christov), akinek a beceneve valamilyen megmagyarázhatatlan bolgár történelmi oknál fogva Itso (ejtsd: ico), lásd még a bolgár bólintást (ejtsd: nem) és a tagadó fejrázást (ejtsd: igen). A természetesen depressziós művész lélek Itso meglepődve konstatálja, hogy ez az élmény milyen pozitív, ösztönző hatással van rá: újra beszélő viszonyba kerül az öccsével, sőt, szisztematikusan beleszeret a gyönyörű török lányba, Isilbe (Saadet Isil Aksoy), akinek, mit ad Isten, stb., stb. (lásd fent) a családját az imént mentette meg a pernahajder huligán bőrfejűektől. A török-bolgár ellentét azonban legalább olyan mélyen gyökerezik, mint a Fradi-MTK szerelem, ha nem mélyebben (van ám remek bolgár futballhuliganizmus is a filmben!), ezért illuzióink ne legyenek, de ha vannak, használjuk őket bátran, ahogy Axl Rózsi magyar származású énekes drogista is megmondta.

A Keleti játszma sajnos nem jó film, bár erősen rögvalóságos, Cannes-ban hivatalosan is bemutatták 2009-ben a rendezői szekcióban, Szófiában, Pozsonyban, Varsóban és Tokióban pedig díjat nyert a helyi filmfesztiválokon, de mivel, aki ilyen falmelléki blogokat olvas, még sosem látott bolgár filmet (DE IGEN?! Na, és mi volt a címe? Kérem kommentbe!), gondoltam, egy próbát megér. Kolosnak tetszett, de hat ő amolyan művész bűvész lélek.

Hálaadás 2010

Alattad a város

A német-francia koprodukcióban született Alattad a város (Unter dir die Stadt, r: Christoph Hochhäusler, 2010, 110 min) című filmet az idén májusban megrendezett Cannes-i filmfesztiválon az Un Certain Regard szekcióban mutatták be hivatalosan. A történet antifőhőse Roland Cordes (Robert Hunger-Bühler), egy frankfurti bank erőskezű vezérigazgatója, az év bankára, akit a kemény munka mellett a veszélyes viselkedés vonz a végletekig. 

Ekkor találkozik Svenjával (Nicolette Krebitz) egy szépművészeti kiállításon, és nyomban felismeri benne azt az izgalomra és rettegésre vágyó nőt, akihez vonzódik. A csinos, fiatal, de házas nő eleinte visszautasítja, ám férje, Olli (Mark Waschke), Roland beosztottjaként dolgozik, és főnöke hirtelen úgy gondolja, hogy Olli tökéletes lenne a frissen megürült jakartai iroda vezetésére (azt már elfelejti közölni vele, hogy az indonéziai poszt emberrablást követően üresedett meg). 

A kibontakozó delejes, ravasz, hazugságokkal teli viszony elkerülhetetlenül gyorsul a lejtőn lefelé a végkifejlet irányába, a néző pedig kajánul, de megigézve nézi az üzleti világ kőkemény, mocskos trükkjeit, az intrikákat, a sakkjátszmát, s azon gondolkozik, mit tenne, ha ilyet látna saját munkahelyén... A történet több szempontból is hasonlí Török Ferenc 2007-es Overnight-jára.

Rossz család

A finn film nálunk, sajnos többnyire, egyet jelent Aki Kaurismäkival és a Leningrád Cowboys Menni Amerikával. Ezért gondoltam, mindenképpen be kell számoljak az egyik legújabb finn rettenetről, a Rossz család című családi drámába oltott fekete vígjátékról (Paha perhe, írta és rendezte: Aleksi Salmenperä, producere természetesen nem más, mint Aki Kaurismäki, 2010, min). A film azt a történetet meséli el, amikor az egyetlen fiát túlságosan féltő és kontrollmániás, elvált, egyébként polgári bíró apa, Mikael (Ville Virtanen) arra lesz figyelmes, hogy a nemrég elhunyt egykori feleségétől származó, frissen hazatért egyetlen lánya, Tilda (Pihla Viitala) és fia, Daniel (Lauri Tilkanen) között először csak szoros, rég nem látott testvérbarátság, majd láthatóan intim viszony (egy szobában alszanak!) alakul ki, 

és ettől kezdve nem tud szabadulni a vérfertőzés rémes gyanújától. Ez olyan szintre jut, hogy elhatározza: akár drasztikus eszközökkel is, de véget vet a romantikus incesztusnak (amely a fiú szerint természetesen nem is történik, Tilda egyszerűen végre olyasvalaki, aki megérti őt), és az apa barátaival elraboltatja saját fiát (mellesleg pár nappal korábban a fiú harmincezer eurót emelt le a papa bankszámlájáról abból a célból, hogy azt Puerto Ricóban használja fel nyaralás céljából halmazatilag), és egy kiváló finn lakatlan szigetre viteti, hogy úgymond elfelejtse ezt a egész bizarr históriát. A film rémületes és lassú, viszont a fenti színészek nagyon hozzák a karaktereket. Összességében az alkotás kiválóan alkalmas arra, hogy rádöbbenjünk: drága baráti, sőt, testvéri finnjeink élete még a miénknél is elviselhetetlenebb tud lenni.

Ha fütyülni akarok, fütyülök

A "Ha fütyülni akarok, fütyülök" (Eu când vreau să fluier, fluier, r: Florin Şerban, 2010, 94 min) egy érdekes, román-svéd koprodukcióban készült börtönfilm.

Silviu (George Pistereanu) négy évet töltött egy fiataloknak fenntartott börtönben, és már csak öt napja van szabadulásig, ezért fokozottan igyekszik elkerülni mindenféle lehetséges konfliktust.

Keménykötésű és rosszarcú rabtársai emiatt egyre többször provokálják, ennek ellenére jól halad a szabadlábra bocsátást megelőző felkészítő tréningen, ahol még Ana (Ada Condeescu), a végzős egyetemista felkészítő oktatója is megtetszik neki.

Ám ekkor beüt a mennykő: váratlanul megjelenik Silviu nomád életet élő anyja, aki bejelenti, hogy Olaszországba költözött és magával viszi kisebbik fiát, Silviu öccsét, Mariust is. Silviu érthető módon erősen dühbe gurul, mivel ő maga azért jutott börtönbe, mert a folyton utazó anyját követve nem tudta elvégezni az iskoláit és a bűn útjára lépett.

Megpróbál eltávozást kérni a börtönigazgatótól, hogy elrendezze a családi viszályt, s miután nem jár sikerrel, kíméletlen eszközökhöz folyamodik: leüti a felkészítő tréning vezetőjét, és túszul ejti Anát, az anyját, majd szabad eltávozást követel.

Florin Şerban első nagyjátékfilmes rendezése önmagukat játszó, baltaarcú szereplőket vonultat fel a nem túl vidám, építőtábor hangulatú helyszínen. A főszereplőt játszó, jelenleg a bukaresti színház- és filmművészeti egyetem elsőéves hallgatója a forgatás során még csak gimnazista volt, de erőteljes, nyers alakítása hozzájárult a film 2010-es berlini filmfesztiválos zsűridíjához és Alfred Bauer díjához.

Férfiak szarvasbőgésben (Muzi v riji)

Ha cseh film, akkor Hrabal és Menzel. A férfiak szarvasbőgésben (Muzi v riji, r: Robert Sedlacek, 2009, 109 min) Hrabal és Menzel 1983-as, immáron klasszikus Hóvirágünnepének felújítása, finom cseh humorral, vitriolos politikai szatírával, kőkemény áthallásokkal. 

Csehország dél-keleti részén, Morvaország dél-keleti csücskében fekszik Mourinov. Az isten háta mögötti kisváros polgármestere, Hanácek (Pavel Zednícek, fent jobbra) és fő vállalkozója, Jarda Hanák (Jaromír Hanzlík) azt a tervet eszelik ki, hogy a város felvirágoztatása érdekében szarvasbőgés-utánzó Európa-bajnokságot hirdetnek, amelyre a környező országok, így Magyarország szarvasvadászain kívül meghívják a cseh miniszterelnököt is (Igor Bares, fent balra), hogy a verseny alatt előbb leitassák pálinkával, majd kilobbizzák nála a várost az autópályával összekötő út megépítését finanszírozó EU-s pályázat megírását.

De előtte a polgármesternek még rendeznie kell korábbi összezörrenését a helyi szarvasbőgés-utánzó bajnokkal, Frantával (Jaroslav Plesl), aki éppen szerelmes a csinos, de dadogós csaposlányba, Evába (Eva Vrbkova), akinek egy életre megszűnik a dadogása, bár összetöri a fél arcát, amikor leesik a mondott bajnok által barkácsolt kerti körhintáról, valamint kezelni kell a tolerancia és a nyitottság jegyében a Prágából külön erre az alkalomra meghívott transzvesztita csoportot, amely túl korán érkezik, és még éppen együtt tud énekelni a színpadon a kapatos kereszténydemokrata kormányfővel. 

A Hóvirágünnepben is szereplő, némileg megöregedett Jaromír Hanzlík mellett parádés alakítást nyújt még a versenyt levezető bölcs tanár úr szerepében Martin Huba (lásd még a Három szezon a pokolban  című posztot). A fenti képen Martin Huba az Őfelsége pincére voltam című 2006-os Menzel-film Skrivánek nevű főpincéreként, mellette a film főhősét, Jan Dítét játszó Ivan Barnev.

A bankrabló (Der Räuber)

Mindenki tegye a szívére a kezét, és mondjon egy kortárs osztrák filmet!... Na ugye!

Pedig itt van ez A bankrabló (Der Räuber, r: Benjamin Heisenberg, 2010, 96 min), amelynek a története nemcsak, hogy izgalmas, de még valóságos is: Johann Kastenberger, avagy "Puskás Ronny" osztrák maratonista bankrabló volt, aki 1988-ban halt meg üldözés közben. A film első része lélegzetelállító és nyaktörő tempóban mutatja be filmbeli alteregójának, Johann Rettenbergernek a bécsi maratonon aratott győzelmét és a sorozatos bankrablásait, majd a második részben sötét, egzisztencialista stílusban feszegeti a főhős lelki problémáit és indítékait.

Egy korábbi rablás miatt töltött börtönbüntetése során Johann Rettenberger (Andreas Lust) megszállottan fut a fogházban, de felügyelőtisztjének bevallja, hogy már nagyon unja a börtönudvaron rótt köröket. A frissen próbaidőre bocsátott Rettenberger elkezd edzeni a közelgő bécsi maratonra és szorgalmasan jár a munkaközvetítőben tartott órákra, ahol találkozik korábbi barátnőjével, Erikával (Franziska Weisz), aki szociális munkásként dolgozik.

Ám rablóból csak a közmondásban lesz pandúr, Rettenberger nem tudja feladni korábbi hobbiját, és újra nekiáll szisztematikusan bankot rabolni, amelyet láthatóan legalább annyira az akciót követő üldözés okozta adrenalin-spricni motivál, mint maga a nem kevés zsákmány.

Miután azonban egy hegyi maratont követően a győztesnek kijáró serleggel mindenfajta teketóriázás nélkül agyoncsapja a helyszínre nyilván kilátogató próbaidős felügyelőtisztjét, elkezdődik a valódi hajsza: előbb elkapják az sógor kommandósok, majd antihősünk megszökik a rendőrségről is, s ezt követően már több mint 350 (!) otrák rendőr liheg a nyomában helikopterekkel megtámogatva. Ennek a filmnek csak egyfajta vége lehet, és mégsem az történik, amire mindenki gondol, s még csak nem is az, ami a való életben történt. A film a 2010-es Berlini és New York Filmfesztiválok hivatalos meghívottja volt.

Redskins 19:16 Tennessee Titans

Győzelem! Győzelem! Hosszabbításban rúgott mezei fieldgóllal nagyon fontos pontot szereztek a fővárosi bennszülöttek a Titánok ellen, 5:5-re javítva eddigi mérlegüket (győzelem:vereség), amely életmentőnek bizonyulhat a rájátszás felé tett ingatag támolygásuk aláducolásában.

Donovan McNabb irányító (quarterback) megmutatja, hogy pucsítást követően milyen remekül tudja indítani Keiland Williams hátsó kifutófiút (running back)

a magyar származású Mohai Gitáros széles elfogóról (Santana Moss wide receiver) már nem is beszélve.

Keiland Williams úgy ment át a titánokon, mint kés a vajon miért,

Santana Moss meg úgy rázta le magáról az óriás védőket, mint kutya a fürdővízzel együtt.

Ez azonban csak a döntetlenhez lett volna elég, a győzelemhez a talán már nem is olyan meglepő módon szintén magyar származású ellövő játékos, Genyó Gergő (Graham Gano punter) kellett.

Magyar Múzeum és Közösségi Ház New Brunswickban

Az Amerikai Magyar Alapítvány székhelye New York City-től alig egy órányira, a New Jersey állambeli New Brunswick nevű bájos kisvárosban található a Rutgers Egyetem közelében.A Hungarian Heritage Center nevű intézmény ad otthont a magyar múzeumnak, könyvtárnak, levéltárnak, időszaki kiállításoknak és a magyar boltnak, amely errefelé kincset érő magyar termékeket kínál.

La Palapa mexikói étterem

Kiváló estét töltöttünk New York West Village negyedének pompás mexikói éttermében, a La Palapa-ban, amelynek jelentése: nádból készült napernyő avagy kunyhó, valahogy így:
Az étterem széles vacsorakínálatából guacamole y salsa con totopos-t (fokhagymás avocadókrém és vöröshagymás paradicsomsaláta kukoricachipszel) választottunk előételnek,

és a számos főétel közül (enchiladas, quesadillas, camarones, tacos) végül a camarones al mojo de ajo (fokhagymás garnélarák rizzsel és feketebabpürével, a lenti képen uborka van ez utóbbi helyett) mellett törtünk lándzsát, amely biztos kalandnak bizonyult.