Srác a biciklivel

Jean-Pierre Dardenne és Luc Dardenne, a belga forgatókönyvíró-rendező testvérpár legújabb filmje (Le Gamin au Vélo, színes, 87 perc, 2011) ismét csak a fiatal, túlérzékeny, sebezhető és nincstelen fiatalok életét ecseteli fokozott erkölcsi magasságokból. A seraingi gyermekotthonban nevelkedő tizenegy éves makacs, agresszív, felelőtlen és lobbanékony Cyril (Thomas Doret amatőr színész játssza) az első adandó alkalommal megpattan, mivel képtelen elviselni a tudat (használjunk automatikus tárgyeset!), hogy kiégett apja bedugta a „sok hüje közé” (az apa Jérémie Renier, a rendezőpáros korábbi felfedezettje). Miután azonban a kierőszakolt személyes találkozást követően a külvárosi étterem konyháján dolgozó papa ismét lepattintja fiát, az összezavarodott kölyök váratlanul új pártfogóra talál a csinos, harmincas fodrásznő Samantha személyében (Cécile de France), aki szép lassan gyámja és pótanyja lesz. Úgy tűnik, a magányos hajviselet-kialakító aranyszíve jelentheti Cyril életében a fordulat, de a rossz társaságba és rablótámadásba keveredő srácnak még sokat kell tekernie és pedáloznia, hogy ellopott, de visszaszerzett bicaját és életét a rögös útról Samantha fodrászszalonjába kormányozza. Kedves, szerethető szomorkás film, amely elnyerte a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon a zsűri nagydíját (Arany Pálmára is jelölték), amelynek ereje pont abban van, hogy nincs benne semmi rendkívüli: egyszerű emberek igyekeznek hétköznapi helyzetekben elengedett kézzel egyensúlyozni, és ha el is firkálnak néha, utána gyorsan leporolják magukat, és a tengerparti bicajos pikniken már boldogan majszolják a tonhalas szendvicset.