
Továbbra is a magyar-szlovén zöldhatártól mintegy 500 méterre húzzuk meg magunkat, remélve, hogy az ádáz EU-rendőrség nem fedez fel minket. Élelmünk és pénzünk napról-napra fogy, csak magunkra számíthatunk. A falubeliek egyelőre apatikus közönnyel keveredő nemtörődömséggel veszik tudomásul a jelenlétünket, de ez is bármelyik pillanatban megváltozhat. Nincs sok időnk, megfeszült izomzattal, ugrásra készen várjuk a percet, amikor ki kell lovagolnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése