
Szombat délután kimerészkedtünk a Pennsylvania sugárútra, ahol japáni fesztiválozók és sushilacikonyházók örültek határtalan a cseresznyefa-virágzásnak. Ittunk rizsbort/pálinkát, azaz szakét


és Kirin Ichiban sört (
Beer at its Purest),

ettünk teriyakis csirkét, valamint
szakura daifuku-t, ami rózsaszínű cseresznyés gyurmadesszert (lásd lent középen) és
kasivamocsit, ami ugyanez fehérben, vagyis elvileg a szakura daifuku cseresznyeízű, színezett mocsi, de gondolom,
Kacsa itt most godzillaként fújtat és lángot lövell, és mindjárt bekommentel, hogy ekkora sárkányságot még nem látott a Mariana-árok...

Vettünk még cseresznyevirágteát és cseresznyeviráglekvárt is, de ekkor már úgy éreztem, kell még egy szaké...
1 megjegyzés:
Lelkemnek kedves a bejegyzés, és meg is néztem gyorsan a wikipédián, hogy mi az a daifuku és kasivamocsi, és valóban kb. ugyanaz a kettő: kívül mochi (rizs-massza) belül édesbab-massza.
Megjegyzés küldése