Arabeszk: az arab világ művészete

A washingtoni Kennedy Center öngyilkos fába vágta a fejszéjét: a február 23. és március 15. közötti három hét során 22 arab ország 800 (nyolcszáz! mondom, nyolcszáz!) művészét, énekesét, táncosát, zenészét, színművészét és más előadóját mutatja be "Arabeszk: az arab világ művészete" címmel, amely az előadók számát tekintve valószínűleg a világ egyik legnagyobb arab művészeti fesztiválja, beleértve az arab világot is.


Most azon nem rugóznék hosszabban, hogy valamennyi arab (!) művésznek ún. amerikai kulturális előadói vízumot kellett beszerezni a fellépéshez, három éve kezdték el az igénylések előkészítését...


Mindenesetre az Arab Ligával együttműködésben sikerült rávenni a Perzsa/Arab-öböl menti, a levantei, és az észak-afrikai Magreb-országok közül 22-t, hogy az amerikai-arab párbeszéd megújítása jegyében olyan, az arab kultúrkörben elismert művészeket küldjön a bűnös Amerikába, akik közül sokan most debütálnak az Egyesült Államokban. Ezenkívül ruhakiállítások, művészeti installációk, akusztikus terek, gasztrokulturális kóstolók, bazárbemutatók, és az ezeregyéjszaka további művészeti csodáinak evolúcióját tekintheti meg a tisztelt nagyérdemű, ahogy a Kennedy Center honlapján fogalmaztak, egyenesen az emberi civilizáció bölcsőjéből, évszázadokat és kontinenseket átívelő módon.


Aki a következő három hétben esetleg nem járna Washingtonban, annak melegen ajánljuk a Kennedy Center Millenium Stage színpadának honlapján minden nap 18:00-kor élőben megfigyelgethető koncerteket, amelyek felvételről is megtekinthetők: http://www.kennedy-center.org/programs/millennium.

Síelés White Tailen

A biztonság kedvéért elugrottunk síelni február 22-én, vasárnap a 90 percre lévő White Tail óriáshegységbe. A 'Fehér Farok' valójában műhavas nagypálya, ahol kezdőknek, haladóknak és a pályaördögeinek, valamint "kiscsaládom részire" nyújtanak egésznapos síélményt és örömet.

Möt.

Niki nagyon gyorsan tanult, a múltkori szűzsíelésekor a Liberty Mountainon átvett alapokra aktívan építve kétszer kíméletlenül leszáguldottunk a gyermekpályán, majd belevetődtünk a skíliftbe,

és már romboltunk is lefele a zöld, majd a kék pályákon, ahol az életükben másodszorra síelőknek melegen (?) ajánlott jeges, fagyos kásás műhó sem szegte kedvét, és a némi hütteázással színesített pihenést leszámítva

egész délután büszkén és egyenes derékkal feszített vadizsírúj sífelszerelésében.

Gettysburg, Lincoln, Liberty

Bár Washington a legnagyobb jóindulattal is csak dimbes-dombosnak mondható, az Appalache-hegység pennsylvaniai és nyugat-virginiai nyúlványai már 1-2 órás autózással elérhetőek a fővárosból, ezért az elnöki nappal (Presidents' Day) meghosszabbított elmúlt hétvége közepén útra keltünk, hogy annyi év kihagyás után végre megint felcsatolhassuk a síbakancsokat, és Rossignolban rombolhassunk lefele a két fekete rombuszos pályán.

Az egy órányira fekvő Liberty Mountain megtámadása előtt megálltunk a pennsylvaniai Gettysburgben, ahol 1863. július első napjaiban zajlott az amerikai polgárháború egyik legvéresebb csatája, amikor is a Meade altábornagy vezette 90 ezer unionista katona visszaverte az addig észak felé sikeresen előrenyomuló Lee tábornok vezette 70 ezer fős konföderációs csapatokat, ezáltal megállítva a déliek előretörését, és lényegében megfordítva az amerikai polgárháború menetét.

Az eredmény összesen 50 ezer halott, sebesült, fogoly vagy eltűnt katona (MIA) lett , ebből 8000 ezer halott maradt a csatatéren,

akiket a júliusi hőségben azonnal el kellett temetni, ezért hozták létre a helyszínen az egyik amerikai Nemzeti Katonai Temetőt (lásd még Arlington, VA), ahol a későbbi háborúk áldozatai közül is sokan nyugszanak.

Ennek a sírkertnek a hivatalos felavatására csak fél évvel később, 1863. november 19-én került sor, amikor is az immár 200 éves, magyar származású (nem biztos!) Lincoln Ábrahám

megpróbált lelkesítő beszédet tartani a megnyitón megjelent többezres tömegnek, mindenfajta hangosítás nélkül, és ez akkor még neki sem sikerült. Így az alábbi, mind a washingtoni,

















mind a gettysburgi Lincoln-emlékmű falán kőbe vésve látható,

















néhány perces beszéd szövegét alig hallották páran, és csak hónapokkal később, a sajtóban megjelenve vált az amerikai elnök egyik leghíresebb szónoklatává:

Na de, kanyarodjunk vissza történetünk elejére... A Liberty Mountain a pennsylvaniai Fairfieldben "magasodik", jelenleg éppen műhavas pályákkal, de hamisítatlan hamburgerhüttés hangulattal, Bud Lighttal, és gazdag amerikaiakkal:

A megerősített gumibelsőkön történő kötöttpályás csúszkálást (snow tubing) végül nem próbáltuk ki az este fél 9-ig tartó síelést végett.

Palya Bea a Kennedy Centerben

Palya Bea és Szokolay 'Dongó' Balázs népzenei-világzenei koncertje a washingtoni Kennedy Center Millenium Stage színpadán február 8., vasárnap estéről. Aki nem tudott eljönni, az megnézheti-meghallgathatja a koncertet felvételről online: http://www.kennedy-center.org/calendar/kc_video_dyn.cfm?encoded=http%3A%2F%2Fplay%2Erbn%2Ecom%2F%3Furl%3Dkennedy%2Fkennedyg2%2Fg2demand%2F02082009%5F1800%5FMSN%2Erm%26amp%3Bproto%3Drtsp&header_image=header_mil_video.gif

Roby Lakatos koncert

Rövid, nem túl jellemző ízelítő a Roby Lakatos zenekar fantasztikus január 30., péntek esti washingtoni koncertjéből: