
Szóval, mivel ilyenkor a frank követi szakács és kuktái ugyancsak kitesznek magukért (hajrá, Csmozi!), odateszik magukat, erőn felül teljesítenek, sőt (ajaj), kifőznek valamit, a wáshingtoni nyájas olvasó lakosság meg ezt jól megneszeli, és felülreprezentált módon letámadja mondott intézményt, és, hát, eleinte még udvariasan, később azonban egyre kevésbé diszkréten, végül ellentmondást nem tűrően, John Wayne-t és Kevin Costnert megszégyenítő határozottsággal - fogyaszt.
Miszerint fal, zabál, kajál, burkol, takarmányoz, csipeget, tunkol, nassolgat, tol egy quiche-t, tömi a majmot (e: mazsom), élelmezi enmagát, all in all, eszik. Ils mangent, mert ha számba vesszük (hoppá! amikor a szöveg önmagát írja, ugye, E-momentum, lásd még a Kőműves Kelemenben: napról-napra nő a fal), hát, sokan voltak.

1 megjegyzés:
Beszámolódat olvasva az jutott az eszembe, hogy annak zsenialitása nem csupán a térben és időben elkülönülő elemek folyamatos interferenciájában rejlik, ennél többről van szó: a szöveget funkcionálisan önreflektív intertextualitása avanzsálja remekké.
(OK, ez főleg idézet, ilyen magasságba én már nem látok.)
Megjegyzés küldése