Azt gondolná az ember, hogy aaaaaaakkora nagyváros, mint New York, évente kétszer-háromszor rendez nagy nemzetközi borfesztivált, mondjuk egyet tavasszal, amikor megiramlanak a természetes vizek, egyet nyáron, amikor a hőség szorongatja a New Yorkereket (Summer in the City), egyet pedig késő ősszel, amikor az első bozsolékat már piacra dobták...
Ehhez képest többnyire inkább bországpromóciós vagy koncepcionális fesztiválokat (pl.: Bar & Wine Show, 2010. június 20-21., New York City Wine and Food Festival http://www.nycwineandfoodfestival.com/2009/, 2010. október 7-10.) rendeznek, nemzetközi borfesztiválra, vagy ahogy itt mondják, borexpóra még csak a 3-adszor (harmadszor!) kerül sor a Nagy Almában, ami persze képzavar, de a képzavarokért, mint a Nobel-békedíjért, mint közismert, ölni tudnánk... Ezt ábrázolja a következő kép is:
hogy a portóitól, tempranillótól, zinfandeltől, semillontól és (bizony) tokajitól megittasult nyájas nagyközönség üstöllést kétéves hűségnyilatkozattal terhelt előfizetésre üríti poharát...
Minden megfáradt jó munkásembernek bátran ajánlhatjuk a hétfői túlórázást követő otthoni spontán pikniket este 8 után, amikor a házilag készített guacamolét, tortillát, májpástétomot, olivabogyót, zsenge zöldborsót, ribizlit, vörösáfonyát tartalmazó imbisztálat és a gyerekkori nosztalgiafelhőből játszi könnyedséggel átörökített lehelletvékony mentás töltetű angol étcsokoládé-különlegességet
nem a tévé előtt vagy a konyhában állva ("...mint a lovak?!" (c) Hekka) fogyasztjuk el, hanem a virágmintás szőnyegre terített kockás pléd szélére felhalmozott zöld növényzettel, a késő tavaszi Kentucky Derby idejére fenntartott kalapokkal, valamint jókedvvel s bőséggel körülvéve.
