Bálint napi diné

Tegnap este elmentünk vacsorázni a helyi Smitwick (e: Schmittwikk, az írek szerint szmidik) nevű étterembe, hogy kirúgjunk a hámból. Már javában kávéztunk a bárpultnál, ahol maga Steve Martin szolgált ki tejesembernek öltözve, amikor látóterembe került egy kalapos úr, aki eléggé feltűnő módon először szintén rendelt egy kávét, majd ezt többször megsózta. Ezután - nyilvánvaló zavarát leplezni igyekezvén - gyors ütemben rendelt két pohár tejet, egy másik sószórót, egy doboz szalvétát, és egy fekete fabábut, de továbbra is feltűnően nem csinált semmit. Feleségem eközben rutinosan egy falevélből próbált kishajót hajtogatni, miközben Steve a Roxanne forgatási élményeiről mesélt, pl. hogy hogyan NEM nyitotta ki Daryl Hannah ajtaját egy bankkártyával. Szerencsére az egész bizarr jelenetet rögzítette kezdetleges fényképezőgépével hű társam, Dr. John H. Watson, aki előtte gondosan megitta sózott-borsozott pohár tejét...

Miami Beach, Florida

Ezer kép többet mond egy szónál...

















Beach Boys plakát






















Választásikampány-figyelők






















Florida 17 milliós lakosságának 10%-a New York-i nyugdíjas

















"Te mit, te mit, te mit, te mit, te mit parodizáááálsz, mit parodizáááálsz, mit parodizáááálsz?"

















Leningrad Cowboys Menni Amerika

New York, New York

A gengsztertársakkal a hétvégén titokban felfejlődtünk a Nagy Almába, és a hagyományosan sebezhető pontjain
















megtámadva kifigyelgettük
















a kampányt, a Giants-Packers meccset,
















valamint pont azt a Coney Islandbeli vidámparkot, ahol maga Virgil Starkwell nőtt fel szüleivel
















a Fogd a pénzt és fuss!-ban: http://www.youtube.com/watch?v=dhP2o6MgGrY&feature=related.





















A MoMA-ban pedig végleg kiderült, hogy minden ember személyisége sok ezer másik emberből épül fel (klikk!).

Hard Times

BÚÉK 2008

A leltározási szünetet követően ismét itt vagyunk, és friss, ropogós kis színessel számolunk be a karácsonyi és újévi hányattatásokról... A Karácsony még békében telt, sőt, méltán nevezhetjük fényképeszeti csúcsteljesítménynek, ahogyan sikerült megörökíteni, amint Niki Picasso nyomába szegődik és kis híján felgyújtja a fát:















Ezután azonban óhatatlanul és megállíthatatlanul követték egymást a sajnálatos események. Először is elutaztunk Szentendrére wellness-hétvégére. December 29-én, a - 9 fokos hüdegbe. De legalább a szállás rembe vót:

Na jó, valójában nem itt laktunk, hanem egy kiesebb helyen, de amikor kiderült, hogy a Tenkes kapitánya zeneszerzője, a pomázi születésű Vujicsics Tihamér nem magyar, hanem szerb, ráadásul Damaszkuszban lelte halálát, akkor véget vetettem a wellnessnek...

Itt kell megjegyeznem, hogy a mai napig nem világos, miszerint talány, hogy Eke Máté, a Tenkes kapitánya (azaz, Zenthe Ferenc, Isten nyugosztalja!), mi a búbánatos pundrásért ugrat át a hatalmas tisztás közepén álló gémeskút melletti itatón minden egyes epizód elején a főcímben, AHELYETT, hogy jól ellovagolna mellette, miután láthatóan SIETŐS A DOLGA , hiszen vágtat. Rejtély. Egyébként Taki bácsinak élete végéig megmaradt az egészséges öniróniája: http://youtube.com/watch?v=_SMmXqR9n5I

Ezt követően december 31-én a Kincsem Parkban mindenki elvesztette minden pénzét, még a vén rókák, a rutinos tengeri medvék, a sokat látott verseny-lovasok és számítógépeskalandjáték-bajnokok sem nyertek semmit se. Volt is Nagy Depresszió.