5,9-es földrengés Washington mellett

Ma délután 13:51-kor egy 5,9-es földrengés volt Washington mellett, amelynek az epicentruma a fővárostól 130 km-re fekvő Virginia állambeli Mineral városában volt (további pontos adatok az Egyesült Államok Geológia Intézetének honlapján itt).

A washingtoni épületek enyhén imbolyogtak, billegtek, miközben a szokásos, mély, morajló hangot lehetett hallani, mintha a metró haladna el mélyen az utca alatt. A Fehér Házat, a Kongresszust, és a legtöbb kormányzati intézményt kiürítették, de egyébként is mindenki az utcára tódult, mint ilyenkor természetes. Hál' Istennek, áldozatokról és komolyabb károkról egyelőre nem érkeztek hírek, mi is jól vagyunk. A legkomolyabb kár a washingtoni nemzeti katedrális egyik tornyában keletkezett, miután a rengéstől letörött pár csúcsszobor, amelyek visszaállításához vagy fel kell állványozni a komplett templomtornyot, vagy a világ legnagyobb építkezési darujára lesz szükség.

A földrengés hatásáról az Index tudósítása itt, a Washington Post riportja pedig itt olvasható.

Martin Luther King emlékmű Washingtonban

A mai napon megnyitották a nagyközönség előtt a washingtoni Martin Luther King emlékművet. A Jefferson-emlékművet körülölelő medence (Tidal Basin) északnyugati partján található 120 millió dolláros gránit emlékmű egy hatalmas sziklatömböt formáz, amelyből a középső részt precíziósan kivágták és 5-6 méterrel előretolták, s amelynek homlokzatán látható a fekete tiszteletes gránitból faragott alakja deréktól felfelé. A 10 méteres szoborkompozíció, amelyre 25 éve gyűjtik az adományokat, Lei Yixin kínai szobrász alkotása. A szobor két oldalán a háttérben félkörívben húzódó gránitfalon MLK kevésbé híres beszédeiből olvashatók idézetek, a szobor falára azonban természetesen a "Van egy álmom" (I have a dream) című beszédéből származó mondatot véstek, amely magát a kompozíciót is ihlette: "A kétségbeesés hegyéből a remény sziklája" (Out of the mountain of despair a stone of hope). A Washington Post videóval illusztrált riportja megtekinthető itt.

Öbölátúszás 2011

Francesco, a milánói szezonális úszómester a tanúm rá: enyhén borús időben, kb. 22 C fokos vízben 1 óra 21 perc alatt teljesítettem a 3,5 km-es távot a tetőteraszon, amely a 24 méteres medencében 150 hosszot jelentett (100 méter ráhagyással a bukófordulók miatt:)

Valószínűleg a borongós időjárás miatt idén itt kevesebben álltak a rajtvonalhoz...

Balatoni vitorlázás 2.

A második napon tiszta időben bontottunk vitorlát Tihanynál, és jó szélben egészen Révfülöpig nyargaltunk, ahol azonban a kikötőben muszáj volt megállni sült pontyot és sült keszeget enni, valamint megvenni a hozzávalókat az esti halászléhez. 

A révfülöpi kikötőben lőttük ezt a szokatlan békakirályfi szobrot is.

Révfülöpről kifutva váratlanul a hegyek mögül ránk rontott és üldözőbe vette sebes Hunter 326-osunkat a Ragnarök (ónorvég: az istenek végzete), vagyis a világvége és a végső leszámolás, amely jelen esetben egy látványos balatoni vihar formájában jelentkezett.

Sixer kormányos elsőtiszt halálmegvető bátorsággal hátat fordított a közeledő, mindent elsöprő, emberfeletti természeti erőnek, és egykedvűen, közönyösen irányította a hajót Badacsony felé, miközben a mancsaft rettegve várta a fejleményeket...

Folytatódott a versenyfutás az idővel, és miközben elhaladtunk a badacsonyi tanúhegy 437 méter magas tömbje mellett,  

a Ragnarök már-már utolérni látszott bennünket. Az utolsó pillanatban azonban megpillantottuk a badacsonyi kikötőt, és életünk kockáztatásával végül sikerült kikötnünk. Ekkor persze már a Ragnarök is belátta, hogy túljártunk az eszén, ezért a béke jeleként szivárványt küldött a Keszthely nevű hajóval, ahonnét a biztonság kedvéért elengedtek egy vadkacsát is.

Este a révbe ért tengerészek ellenállhatatlanul sármos arckifejezésével fogyaszthattuk el a magas színvonalon elkészített balatoni halászlevünket,

s szem előtt tartva a rómaiak több évezredes igazságát, miszerint Maledictus piscis in tercia aqua (Átkozott a hal a harmadik vízben!), csakis jóféle fehérborokat fogyasztottunk utána nagyfröccsök, hosszú lépések és házmesterek formájában.

Balatoni vitorlázás 1.

Sokat vártunk rá, már vagy január óta szerveztük, hogy összejöjjön, és nem hiába! Steinburger kapitány és Hekka elsőtiszt társaságában délelőtt romboltunk le a kapitányi Volvóval az M7-esen, majd Veszprémben (csak lassítva) felvettük Six elsőtisztet. Miután Balatonfüred legjobb éttermében, a Halászkertben elfogyasztottuk a jól megérdemelt halászleveket és sült pisztrángot,

a hagyományoknak megfelelően a Balatonfüredi Yacht Clubból indultunk neki a Magyar Tengernek, ezúttal egy amerikai típusú Hunter 326-ossal.

A balatonfüredi kikötőből kifutva meg sem álltunk a Tihanyi apátságig, ahol a parttól mintegy 5-600 méterre lehorgonyoztunk, és a vacsorát követően

igyekeztünk hideg sörökkel és száraz fröccsökkel távozásra késztetni azt a pár millió árvaszúnyogot, amely lényegében megszállta a hajótestet. Az éjszaka is lényegében ennek jegyében telt.