2011. május 31., kedd

Balatoni vitorlázás 2.

A második napon tiszta időben bontottunk vitorlát Tihanynál, és jó szélben egészen Révfülöpig nyargaltunk, ahol azonban a kikötőben muszáj volt megállni sült pontyot és sült keszeget enni, valamint megvenni a hozzávalókat az esti halászléhez. 
A révfülöpi kikötőben lőttük ezt a szokatlan békakirályfi szobrot is.
Révfülöpről kifutva váratlanul a hegyek mögül ránk rontott és üldözőbe vette sebes Hunter 326-osunkat a Ragnarök (ónorvég: az istenek végzete), vagyis a világvége és a végső leszámolás, amely jelen esetben egy látványos balatoni vihar formájában jelentkezett.
Sixer kormányos elsőtiszt halálmegvető bátorsággal hátat fordított a közeledő, mindent elsöprő, emberfeletti természeti erőnek, és egykedvűen, közönyösen irányította a hajót Badacsony felé, miközben a mancsaft rettegve várta a fejleményeket...
Folytatódott a versenyfutás az idővel, és miközben elhaladtunk a badacsonyi tanúhegy 437 méter magas tömbje mellett,  
a Ragnarök már-már utolérni látszott bennünket. Az utolsó pillanatban azonban megpillantottuk a badacsonyi kikötőt, és életünk kockáztatásával végül sikerült kikötnünk. Ekkor persze már a Ragnarök is belátta, hogy túljártunk az eszén, ezért a béke jeleként szivárványt küldött a Keszthely nevű hajóval, ahonnét a biztonság kedvéért elengedtek egy vadkacsát is.
Este a révbe ért tengerészek ellenállhatatlanul sármos arckifejezésével fogyaszthattuk el a magas színvonalon elkészített balatoni halászlevünket,


s szem előtt tartva a rómaiak több évezredes igazságát, miszerint Maledictus piscis in tercia aqua (Átkozott a hal a harmadik vízben!), csakis jóféle fehérborokat fogyasztottunk utána nagyfröccsök, hosszú lépések és házmesterek formájában.

Nincsenek megjegyzések: