Balatoni vitorlázás 2.

A második napon tiszta időben bontottunk vitorlát Tihanynál, és jó szélben egészen Révfülöpig nyargaltunk, ahol azonban a kikötőben muszáj volt megállni sült pontyot és sült keszeget enni, valamint megvenni a hozzávalókat az esti halászléhez. 

A révfülöpi kikötőben lőttük ezt a szokatlan békakirályfi szobrot is.

Révfülöpről kifutva váratlanul a hegyek mögül ránk rontott és üldözőbe vette sebes Hunter 326-osunkat a Ragnarök (ónorvég: az istenek végzete), vagyis a világvége és a végső leszámolás, amely jelen esetben egy látványos balatoni vihar formájában jelentkezett.

Sixer kormányos elsőtiszt halálmegvető bátorsággal hátat fordított a közeledő, mindent elsöprő, emberfeletti természeti erőnek, és egykedvűen, közönyösen irányította a hajót Badacsony felé, miközben a mancsaft rettegve várta a fejleményeket...

Folytatódott a versenyfutás az idővel, és miközben elhaladtunk a badacsonyi tanúhegy 437 méter magas tömbje mellett,  

a Ragnarök már-már utolérni látszott bennünket. Az utolsó pillanatban azonban megpillantottuk a badacsonyi kikötőt, és életünk kockáztatásával végül sikerült kikötnünk. Ekkor persze már a Ragnarök is belátta, hogy túljártunk az eszén, ezért a béke jeleként szivárványt küldött a Keszthely nevű hajóval, ahonnét a biztonság kedvéért elengedtek egy vadkacsát is.

Este a révbe ért tengerészek ellenállhatatlanul sármos arckifejezésével fogyaszthattuk el a magas színvonalon elkészített balatoni halászlevünket,

s szem előtt tartva a rómaiak több évezredes igazságát, miszerint Maledictus piscis in tercia aqua (Átkozott a hal a harmadik vízben!), csakis jóféle fehérborokat fogyasztottunk utána nagyfröccsök, hosszú lépések és házmesterek formájában.

Balatoni vitorlázás 1.

Sokat vártunk rá, már vagy január óta szerveztük, hogy összejöjjön, és nem hiába! Steinburger kapitány és Hekka elsőtiszt társaságában délelőtt romboltunk le a kapitányi Volvóval az M7-esen, majd Veszprémben (csak lassítva) felvettük Six elsőtisztet. Miután Balatonfüred legjobb éttermében, a Halászkertben elfogyasztottuk a jól megérdemelt halászleveket és sült pisztrángot,

a hagyományoknak megfelelően a Balatonfüredi Yacht Clubból indultunk neki a Magyar Tengernek, ezúttal egy amerikai típusú Hunter 326-ossal.

A balatonfüredi kikötőből kifutva meg sem álltunk a Tihanyi apátságig, ahol a parttól mintegy 5-600 méterre lehorgonyoztunk, és a vacsorát követően

igyekeztünk hideg sörökkel és száraz fröccsökkel távozásra késztetni azt a pár millió árvaszúnyogot, amely lényegében megszállta a hajótestet. Az éjszaka is lényegében ennek jegyében telt.