New York-i borfesztivál

Azt gondolná az ember, hogy aaaaaaakkora nagyváros, mint New York, évente kétszer-háromszor rendez nagy nemzetközi borfesztivált, mondjuk egyet tavasszal, amikor megiramlanak a természetes vizek, egyet nyáron, amikor a hőség szorongatja a New Yorkereket (Summer in the City), egyet pedig késő ősszel, amikor az első bozsolékat már piacra dobták...

Ehhez képest többnyire inkább bországpromóciós vagy koncepcionális fesztiválokat (pl.: Bar & Wine Show, 2010. június 20-21., New York City Wine and Food Festival http://www.nycwineandfoodfestival.com/2009/, 2010. október 7-10.) rendeznek, nemzetközi borfesztiválra, vagy ahogy itt mondják, borexpóra még csak a 3-adszor (harmadszor!) kerül sor a Nagy Almában, ami persze képzavar, de a képzavarokért, mint a Nobel-békedíjért, mint közismert, ölni tudnánk... Ezt ábrázolja a következő kép is:

A több száz borkiállító mellett jelen volt a nagysajtó is, akik valószínűleg abban bíztak,
hogy a portóitól, tempranillótól, zinfandeltől, semillontól és (bizony) tokajitól megittasult nyájas nagyközönség üstöllést kétéves hűségnyilatkozattal terhelt előfizetésre üríti poharát...

Tokajibor-kóstoltatás

Kedden délután és este munkahelyi borkóstoltatás keretében adtunk olfaktórius és vollmundig keresztmetszetet a kurrens tokaji szortimentből. Nnna.

Le petit pique-nique dans la maison

Minden megfáradt jó munkásembernek bátran ajánlhatjuk a hétfői túlórázást követő otthoni spontán pikniket este 8 után, amikor a házilag készített guacamolét, tortillát, májpástétomot, olivabogyót, zsenge zöldborsót, ribizlit, vörösáfonyát tartalmazó imbisztálat és a gyerekkori nosztalgiafelhőből játszi könnyedséggel átörökített lehelletvékony mentás töltetű angol étcsokoládé-különlegességetnem a tévé előtt vagy a konyhában állva ("...mint a lovak?!" (c) Hekka) fogyasztjuk el, hanem a virágmintás szőnyegre terített kockás pléd szélére felhalmozott zöld növényzettel, a késő tavaszi Kentucky Derby idejére fenntartott kalapokkal, valamint jókedvvel s bőséggel körülvéve.

George Washington 278. születésnapja

Akinek még nem volt szerencséje az Egyesült Államok első elnökének Washington melletti birtokán személyesen járni, az most itt tehet egy virtuális látogatást a Vernon hegyen fekvő reneszánsz uradalomban: http://www.mountvernon.org/.

Új Joseph Pulitzer-életrajz

James McGrath Morris ötszázötven oldalas vadiúj életrajza Pulitzer Józsefről (1847-1911) több kritikus szerint az eddigi legjobb kötet a sajtómágnásról, a New York World tulajdonos-főszerkesztőjéről, és a saját magáról elnevezett szakmai nívódíj alapítójáról.A leginkább egy ámis Rumcájszra emlékeztető szerző korábban az amerikai börtönviszonyokról és híres rabokról írt, illetve az életrajzírók nemzetközi szervezetének alapító tagja.

Mardi Gras, azaz Húshagyókedd, a farsang vége

A február 7-én az Indiana Coltok ellenében Superbowl-győztes New Orleans-i Szentek amerikaifutball-csapatának köszönhető az idei cajun városi farsangi mulatozás még az átlagosnál is színpompásabbra sikerült: http://www.mardigras.com/

President's Day

Minden év februárjának harmadik hétfőjén az amerikai elnökök napját ünneplik, amely eredetileg Washington születésnapja okán intézményesítettek. Valójában csak egy újabb kiváló alkalom a síezésre a szövetségieknek és másoknak...

http://www.whitehouse.gov/about/presidents/georgewashington/

http://en.wikipedia.org/wiki/Presidents_Day_(United_States)

Bálint napja

Attól tartok, az idei év sem múlt el az amerikai Valentin napi őrület nélkül, amelyet kiválóan szimbolizál a legújabb filmműalkotás, a (hoppá, a kreatívok mennyit szöszöltek már megint!) Valentine's Day (http://www.valentinesdaymovie.com/).
Nem könnyű...

Ehelyett inkább a még mindig durván nőies Rihanna (magyarosan: Rijánna) műalkotásait ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe, hátha van, aki még nem ismeri esetleg 'Ella, ella' című (magyarul: 'Nyő, nyő') számát, amelyhez egy szakállas tréfa is kapcsolódik, miszerint mit csinál Rihanna az esőben?
Hát, elázik...
...
...
...

(Ella, ella, eh, eh, under my umbrella...)

Chardonnay vakkóstolás

Egy teljes mértékben tudományos, de annál szórakoztatóbb sardoné (!) vakkóstolást végeztünk szombat este kilenc nemzetközi borászat palackjainak csapra verésével,














Rakaczki Rita, a Tokaj Reneszánsz - Tokaji Nagy Borok Egyesülete ügyvezetője,














valamint R2-D2 részvételével, akik egyben a szakmai színvonalat is garantálták.

Suzanne Vega and Marc Cohn at Strathmore

Suzanne Vegát legtöbben két daláról ismerik: az egyik a szomorkás-titokzatos 'Luka', a másik a 'Tom's Diner' (tüttütürü-tüttürűrüp-tüttütürü-tüttürűrüp), pedig a 'Caramel', a 'Maggie May', a 'New York is a woman', a 'Frank and Ava', a 'Marlene on the wall', vagy akár a 'The man who played God' cimű dalai is több odafigyelést érdemelnek.
















A New York-i szövegiró-gitáros-énekes és hófehér hajú basszeros társa péntek este csak 'előzenekar' volt a bethesdai Strathmore Központban a nálunk kevésbé ismert Marc Cohn ('Walking in Memphis')





















és gitáros zenekari társa, Shane Fontaine koncertje előtt.

Snowmageddon: február 12., péntek

A keleti-parti világvége hatodik napján a szerdai (majdnem) hóvihar valóban megbénította a várost, még a kedvenc kávézónk, a Panera is bezárt,





















megszűnt a közlekedés (lásd még: eltörött a rock!),
















és szegény Dumbónak, az óriásfülű bronz kiselefántnak is csak az ormánya vége kukucskált ki





















a szomszéd ház udvarán:

Snowmageddon: február 9., kedd

Az évszázad hóviharsorozatának 5. napja. Nem tudjuk, mi lesz, bármikor leszakadhat egy újabb hóesés vagy villanyvezeték, a meteorológus guruk ma délre ígérték az első pelyheket, holnap délben pedig megdermed a város a jeges-havas viharos széllökésektől.
















A befagyott úszómedence.















A jéggé dermedt fák az udvaron.

Ráadásul tegnap elfogyott minden nem zsírmentes tej a helyi ABC-ben, a friss kenyérről nem is beszélve.





















Már csak egyben reménykedünk, hogy kitart a járdákon az orosz import útszóró hárásó.

Az évszázad hóvihara. Nem.

Azt írta a WP-újság meg az egész elektronikus médiapókháló, hogy az évszázad hóvihara csapott le DC-re, meg hogy 100 éve nem látott hómennyiség, meg hogy összeomlott a főváros közlekedése (lásd még: "ne az emberekkel fizetessék meg...!" (c)UP), meg az emberek 5 napra bespájzoltak, lerabolva a boltok polcait, mint valami kommunista vagy posztkommunista országban.

















Na ehhez képest: közlekedni valóban nem lehetett péntek estétől ma reggelig a sok hótól, vagy csak 4-kerék meghajtású, ún. szabadidős autókban (magyarul SUV), azokban is csak nagyon lassan.






















de mi azért tegnap délben csak kikocsikáztunk (jelentős mennyiségű csúszkálás és ellenkormányzás mellett) a tőlünk (normálisan) mintegy 30 percnyi autóútra lévő marylandi Kensingtonba, ahol 70 centiméteres havat lapátoltunk.





















Nem volt rossz, a környéken sokan bérhómunkásokat alkalmaztak a házuk előtt.

Visszatérve a házunkhoz, így nézett ki a teniszpálya:















Az épület előtt pedig játékos gyerekek Hóasszonyt készítettek:





















Egyébként a hómennyiség valóban tekintélyes, több ezren áram és/vagy fűtés nélkül maradtak a kidőlt fák és a leszakadt faágak által elszakított vezetékek miatt, de az élet nem állt meg. Voltak drámai pillanatok is, főleg a tömeges közlekedésben, vagy ahogy mostanában hívják: a közösségi közlekedésben. Folyt. köv., szerdán délben újabb lettenetes hóvihal csap le Kolumbusz körzetére, Barna Dániel "Az elveszett jelkép" városára.